2010. június 27., vasárnap

Visszaut

A gyerekeknek tapasztalataink alapjan szukseguk van egy nap akklimatizalodasra, azert mar ma visszajottunk Banarol. A tegnap esti buli utan eleg faradt voltam, de a “fodrásznéni” mar vart bennunket, igy nem volt kegyelem az ebredesnel. Az egesz csalad haja megrovidult, en a lanyokkal ellentetben nem kertem kiralylanyos frizurat csillog-villogos porral. Mig mi szepitkeztunk otthon zajlott a disznovagas. Delre keszen is voltak, nem is csoda hiszen hajnali 4-kor kezdtek. Ezuttal minden friss volt, nem kellett tartanom tole hogy ismet etelmergezest kapok, mint legutobb Harry disznotoros vacsorajan. A kozerzetem nem sokat javult delutanra sem, biztos hogy valami fejfajaskelto keverek volt Ati palinkajaban. :-) Meg szerencse, hogy Gabi az ut nagy reszet levezette (laza 120-as atlagot ment, neha ra kellett szolnom, hogy ne szaguldozzon), ram csak a nemetorszagi szakaszon kerult sor. Ha tovabbra is ilyen ugyes lesz, hamarosan vezetheti a Mercimet is. A szokasos pihenohelyunkon a lanyok tomboltak egy orat, igy az ut hatralevo resze nyugodt hangulatban telt.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése